Némi csodálkozással, és nem kevésbé dagadó mellénnyel vettem, hogy jó néhány ember nyaggat a hosszú csend miatt. Köszi mindenkinek a figyelmet és a noszogatást! A szünet oka egyszerű: nem volt miről írnom. Ősz óta volt egy pár komolyabb hasmenős/náthás betegség, egy bejgliszezon, meg egy repedt csukló gipsszel. Ezek a tényezők annyira nem dobták fel sem a futhatnékomat, sem az írhatnékomat. Ráadásul öregszem: a hidegben mindig megfáztam, ha kimentem futni. Ugyanott, ugyanazt, ugyanabban a ruhában, mint eddig. Kínomban elkezdtem vasat, magnéziumot, Béres-cseppet és C-vitamint szedni, meg eljött végre a tavasz is, úgyhogy most fittebb vagyok, mint valaha... :-D Azért persze futottam, az elmúlt hetekben elég sokat, már ha a heti 40-50 kilit ide számítjuk. Rászántam magam ugyanis életem első önálló és mért félmaratonjára, Bécsben. De ne szaladjunk ennyire előre.
A felkészülés előtt megvontam a tavalyi év mérlegét. Kiderült, hogy síkon könnyedén (muhaha) futok maratont, de a rengeteg lassú és hosszú futás nagyon visszavetette a sebességemet. Ez jól látszott 10 kilométeren, vagy dupla Szigetkörön. Őszinte futópajtik szerint a mozgásom is mammeres-csoszogós lett. A Kékes segítségével kiderült az is, hogy komoly pulzus és VO2MAX igénybevétel idején a király meztelen, totál kripli vagyok. Adott hát a feladat az idénre: meg kell tanulnom 70-80%-os pulzus helyett a tejsavküszöb körüli tartományban futni, 80% felett. Ráadásul szebb mozgással, és lényegesen gyorsabban. Ugyanis hiába fogok hatperces tempóban 140 alatti pulzussal mondjuk dupla annyit edzeni, mint tavaly, a négy órán belüli maratonhoz ez a tempó kevés. Lehet, hogy jó lenne egy ötvenes ultrafutáshoz, de az nem vonz.
És akkor lássuk az idei első komolyabb futkározásomat. Elsőként azt kell látni, hogy belőttem az októberi müncheni maratont célversenynek. A korábbi évek barokkosan túldíszített felkészülési tervei helyett készítettem egy szikár, de ütős tervet. Még mindig Greg McMillan alapján, de jelentősen merítettem a Boston Athletic Association javaslatai közül is. (Rövid kitérő: A BAA szigorított a bostoni kritériumokon: jövőre már 3:10-es (!!!) maratont várnak el beugróként a 40 alatti korcsoporttól… Ezek odaát nem szargalacsinnal gurigáznak, ahogy a nóta mondja.) A tervem ezúttal háromhetes mikrociklusokra épül, 4 szett alapozás, 3 szett formába hozás, és 1 szett rápihenés. Összesen 24 hét. A kezdés a jövő héttel esedékes, de addig sem akartam céltalanul lézengeni, így került képbe egy tavaszi félmaraton. Először a Vivicittára gondoltam, aztán befűzött a Vodafone SE, hogy menjek ki én is bécsbe. Jó döntés volt, tök jó futással.
Mint említettem, viszonylag sokat futottam előtte. Ráadásul a heti hosszút a János-hegyre tettem, 18-22 kilis távokkal, 300-500 méteres emelkedéssel. A többi futásomat síkon, de mindig küszöb közeli pulzussal produkáltam. A javulás látványos a tavalyi évhez képest: tripla szigetkörön összejött egy 5:20-as átlagtempó, másnapi izomláz nélkül, illetve a hegyi 22 kili hatpercesre jött ki. Mondjuk a bal achileszemet éreztem három napig, szóval a lefelé futáson még van mit gyakorolni.
Tehát: szeretném elújságolni, hogy tegnap lefutottam életem első félmaratonját. Nagy hype-ot keltettek a bécsi szervezők, 32000 futó volt a rajtnál. Valszeg részben amiatt, hogy király promóciót hoztak össze. Mármint elhozták a Királyt. Gebre, az Élő Legenda (Haile Gebreselassie, maraton világcsúcstartó, n+1szeres világbajnok) is elindult a versenyen. Mégpedig szintén féltávon, de úgy, hogy az elit kategóriájú futóknak adott két percet, majd végigkergette őket Bécs utcáin. Szerény 60:18-at futott, sok százezer (!) néző előtt. Ennyire azért én nem voltam jó, de az 1:56:38-as időmmel tökéletesen elégedett vagyok. 5:31-es átlag, a felkészülés előtt nagyon biztató. A táv amúgy 11 és 17 között enyhén emelkedik, ráadásul azon a részen árnyék sincs. Itt becsúszott két hatperces ezer, mert nem engedtem a pulzusomat 170 fölé. Ami a pulzust illeti, végig 80% felett voltam, tehát az elméleti tejsavküszöböm körül, illetve felette. Ennek dacára mindössze 18-tól éreztem a lábaimat, de onnan meg lejt a táv, ki lehetett gurulni a macskásodást. Valamennyi tartalék még maradt is bennem, de ezúttal a cél az 5:30-as átlag volt, nem az egyéni csúcs. Összefoglalva: bebizonyosodott, hogy
- képes vagyok két órán keresztül komoly pulzussal futni
- sikerült közel egyenletes, és elég gyors tempót futnom a dimb-domb és meleg ellenére is.
Mindkét tényező nagyon fontos az áhított négy órán belüli maraton abszolválásához. Viccesen azt is mondhatnám, hogy már "csak" még egyszer ennyit kell majd ebben a tempóban, ilyen pulzussal futni... :-D Sajna a tapasztalat azt mondja, hogy a futók kb. 80%-a lényegesen lassabb második féltávot fut, ez velem sem lesz másképp, maximum enyhébb mértékben. Érdemes legalább 10 perces lassulást kalkulálni. Ergo az első fél távot 1:55 alatt kellene hoznom, hogy egy 2:05-ös második féllel legyen esélyem a végén. Biztonsági játékosként inkább azt mondom, hogy képessé kell tenni magamat egy 1:50-es első félre, ráadásul végig küszöb alatt futva.
Ennek fényében a tegnapi 1:56:38 kifejezetten jó kezdésnek tűnik. Ha ősszel sikerül ötperces tempóban futnom a budapesti félmaratont, akkor vélhetőleg a versenyen nem fog gondot okozni az 5:30-as első fél, majd a 6:00 körüli második fél. Csupán félmaratonra vetítve ez 1:46-os célt jelent, azaz félperces javulást ezrenként. Ez nem pite, de megpróbálom.
