A lábfájással kezdődött. Az utóbbi hetekben minden futás után fájogatott, néha sajgott a talpam. De kezdjük az elején.
Píszí megfogalmazásban boka, és/vagy harántsűlyedésem van. Esetleg azt is mondhatnám, hogy erősen pronálok... A köznyelv ezt többnyire ordas lúdtalpként jellemzi, pedig nem is az. Érdekes a dolog, mert a talpam lenyomata teljesen normális, a talpboltozatom többé-kevésbé rendben van. Azonban a sarokcsontom lelóg és kilóg. A gyerekkori lúdtalpbetétezés (harántemelő) gyakori bliccelése miatt úgy maradtam, ez van.
Szokták mondani, hogy egy futócipő 1-1.200 kilométerre jó. Bevallom, ezt nem nagyon hittem. Miért kellene egy-másfél év után kidobni egy cipőt? Nos azért, mert VALÓBAN meghalt. Persze lehetne jönni a bezzegazénidőmben, meg a máracipősearégi szövegekkel, de ez nem változtat a dolgon. Nem vagyok szaki, csak sejtem, mi történik.
Egyrészt a cipőgyárak lassan évente modellt cserélnek, nem érdekük a tartósság. Kell a pénz marketingre... Másrészt a kínai és vietnami tinédzsereknek is élnie kell valamiből, nem? Az összeesküvés-elméleteken túl azonban tutira dolgozik a fizika is. Az elmúlt húsz év alatt a futócipők egyszerű lábbeliből űrhajókká fejlődtek. Emlékszem, mekkora durranás volt anno az Adidas Marathon Special az ütéscsillapítással, vagy a Torsion a két részből álló talppal. De említhetnénk a Nike Air technológiát is. Addig meg volt ugyebár a Tisza cipő, meg a kínai tornacsuka.
Amikor 1990-ben közel 10.000 (!) forintért megvettem életem első komoly cipőjét, csodát éltem át. Fekete Nike Air Jordan kosárcipő volt, gyönyörű. Szerelemből vettem, összevonva a zsebpénzemet a szülinapi és karácsonyi ajándékommal. Vagy ötszöröse volt az ára, mint a sztenderd rokkerpumának. Tudni kell, hogy a lábam két méret között van. Legtöbbször 42,5-ös cipőim voltak, feltéve, hogy lehetett feles méretet kapni. A Nike cipőből volt negyedes, harmados, feles, kétharmados és háromnegyedes... Becsináltam, komolyan. Akkor tudtam meg, hogy a lábméretem 42 2/3-os. Felvettem, és nem kellett vatta az orrába, sem két számmal nagyobb sámfa napokra. Pont akkora volt, mint amire szükségem volt. Megtudtam azt is, hogy az első pár napban bejáratós, ne ugráljak benne. Ugyanis a talpa belül hozzáidomul a lábformámhoz. Wazze, Star Wars. Olyan kényelmes volt, hogy az elmondhatatlan. Évekig viseltem boldogan. Sportcipőnek se volt utolsó. A teljes 175 centimmel tudtam benne akkorát ugrani, hogy megérintsem a gyűrűt. Egy életre megtanultam, hogy a minőség ugyan kurva drága, de végső soron kifizetődő. Mások elhordtak 2-3 pár cipőt, amíg én egyet. És még menő is voltam közben. :-) Oh tempora, oh mores.
A világ azonban nem állt meg itt, a cipőgyártás egyre gyorsuló spirálban kergeti magát a fejlesztésbe. Manapság egy valamire való futócipőben legalább négy spéci technológia van. És itt kanyrodunk vissza az elejére. Természetes, hogy egy lábformát felvevő, ezer darabból összeállított, puha talpú, könnyített felsőrészű cipő nem bír ki annyit, mint anno a Tisza. Ráadásul az ütődés-elnyelés elfárasztja az anyagot, a védő speckók elvesztik a hatékonyságukat. A kopóréteg meg elkopik. Nem történt ez másképp az én kedves Adidas Response Control cipőmmel sem. Nyugodjék békében. A csuka még mindíg szép, sétára, kertbe még évekig jó lesz. Csak futni nem lehet már benne, sajnos. Nosza, vegyünk másikat.
Mivel tökéletesen elégedett voltam a cipőmmel, nem nagyon akaródzott végigpróbálni ezerféle futócipőt. Igazából időm sincs rá. Outletbe el, Adidas boltba be, Response hatos polcról le. Felvettem, egyik lábra a régit, másikra az újat. Persze zoknicsere, az eladó elismerően bólogat. Rögtön megértettem, hogy miért fáj a lábam. Az újhoz képest a régi olyan volt, mint egy széttáncolt szteppcipő. Kocogtam egy kicsit az újban, de valahogy nem volt az igazi. Keskenynek éreztem a talpát középen, Levettem, megnéztem, és tényleg. Hölgyek-urak, Az új response talpa majd' egy centivel keskenyebb középen! Pedig Control változat volt, leellenőriztem. Elkeseredtem. Most mi a túrót csináljak? Az új Response nyilván nem játszik. Belebújtam hát egy Supernova Control-ba. Ronda, de finom: hófehér, némi narancssárgával. Hát mint mondjak, nem azért vettem, mert tetszetős. Viszont elöl-hátul Adiprene, középen torziós és boltozat támasztós. Pont, mint a régi, de ebbe már becsempészték a következő hype-ot a marketingesek. Formotion technology, ezt kapd ki. Gyakorlatilag két részből áll a sarok, állítólag a térdnek sokkal jobb. Meglássuk, meglássuk. Na, így lettem párosujjú patás.
Mi jöhet még? A jövöben a cipő fut helyettünk? Marty McFly rulez...
