Gyermekkorom egyik nagy kedvence volt a pángermán powermetál jeles képviselője, az Accept. Metálos öntudatra ébredésem idején jelent meg a Metal Heart című lemezük a hasonnevű számmal a műsoron, megihletve a hazai metál-szcéna őslúzerét, az Ossian-t is... Ahogy manapság mondják korszerű webkettes nyelven, hell yeah:
\m/ \m/
Az együttesben egy szőke (naná..) de rövid hajú, Udo nevű figura ordibált eltorzult, vörös arccal, szanaszét rohangálva a színpadon. Már akkor sem értettem, miként nem üti meg a guta. Később kapott egy kellemes infarktust, kicsit túlhajtotta magát...
...Szerdán kardiológus/sportorvosnál jártam. Megszeppentett a stoppolásba torkolló harmincas és Gerisógor sajnálatos esete. Mindenképp szerettem volna valamiféle megerősítést kapni, akár pro, akár kontra. Persze inkább kontra, azaz tudni akartam, hogy rendben van a ketyegő. A doki maga is maratonista, tudja a sportélettanai hátteret is. Alaposan átbeszéltünk mindent, alfától ómegáig. Családi genetikai örökség, sportmúlt és jelen, aktuális fizikai állapot, ultrahang és EKG. Nos, a doki szerint hosszútávfutásra alkalmas, sőt, alkalmazkodott, szép, erős szívem van, 50-es nyugalmi pulzussal, ergo dobog az Acélszív! Megnyugodva és felbuzdulva távoztam a rendelőből. (Öncélú, szar szóviccel leírva a helyzetet: hard rock esett le a metal heart-ról... bocs.)
Rögtön át is sétáltam a Szigetre, hogy eldöntsem: 4 óra, vagy nem 4 óra. A Nagy Kérdésre persze minden törülközővel járó stoppos kapásból tolja a választ: 42. Ezzel, mármint az 5:42-es átlaggal én is boldog lennék. Azonban a ketyegő állapota után erről is bizonyosságot kellett szereznem.
A várható maratoni idő (és tempó) becslésére az egyik elterjedt módszer Bart Yasso "Yasso800" tesztje. Fuss 10 darab egymást követő 800 métert pályán, köztük 400 méter kocogással. A 800-ak átlaga lesz az elérhető maratoni célidőd, persze órában és percben, perc és másodperc helyett. Nomármost visszafelé gondolkodva a 4 óra 00 perces idő 4 perc 00 másodperces nyolcszázakat jelent, lehetőleg tízszer egymás után. A célidő becslésen túl a 10 egymást követő eredmény szépen kirajzolja az aktuális állóképességedet. Mekkora a szórás? Lassulsz-e lényegesen, és miként? Egyenletes trend, vagy hirtelen tempócsökkenés? Az a tuti, ha mind a tíz futás belül van a célidőn, és egyenletes, azaz nagyon kicsi az eltérés az átlagtól. Lássuk a medvét:
Az Atlétikai Centrum pályáján épp edzés volt, kissé félszeg lettem a nyakigláb sportolók között. Ők is furán néztek, mi tagadás. El-, vagy inkább lenézően? Maradjunk annyiban, hogy én vagyok paranoid (hell yeah \m/\m/ ). Épp leraktam a füzetem, cerkám és itókám a pálya mellé, egymást fixírozva atlétáékkal, amikor deus ex machinaként megjelent Tamás. Vele véletlenül ismerkedtem össze, szobatársak voltunk nyáron a kórházban. Ő is atléta, így sokat dumáltunk anno a futásról. Lepacsiztunk, ami önkéntelenül oldotta bennem a feszültséget, egyben azonnal valamiféle legitimitást adott a nyakiglábok szemében. Később is oda-oda bökött egy-egy rövid bíztatást. Az első 800 nehéz volt, nem esett jól. Vagy húsz éve nem futottam így, fura érzés volt nagyon. Másodjára sokat lassultam, ami megijesztett. A későbbiekben kiderült, hogy no para, csak helyrekerült a tempóm. Az első három futás után még nem hittem, hogy végig tudom csinálni, ami igen meglepő, hiszen alig ötperces ezrekről beszélünk, olyanból meg futottam már 10-11 kilit is, folyamatosan. Széttördelve mégis teljesen más. A negyediktől már nem fáradtam lényegesen, mégis simán hoztam a négyperc körüli időket, egy kivétellel. Akkor a focisták lövése centikkel tévesztették el a fejemet, ami érthetően kissé kizökkentett. Az utolsó kört meg is nyomtam, csudák csudájára jobb lett, mint az első. Az eredmények:
1 | 0:03:51 |
2 | 0:03:57 |
3 | 0:03:59 |
4 | 0:04:01 |
5 | 0:03:58 |
6 | 0:04:00 |
7 | 0:04:01 |
8 | 0:04:04 |
9 | 0:04:01 |
10 | 0:03:50 |
0:03:58 |
Biztos vagyok benne, hogy több teszt-rutinnal minden egyes futásom belül lett volna a kívánton, az átlag pedig így is OK. Ha a két szélsőt ki veszem, a középső nyolc átlaga is kerek 4 perc.
Konklúzió: puha pöcs vagyok, ha nem próbálom meg a négyórás maratont.
:-D
