Vége a felkészülés kemény részének, végre lehet merengeni, latolgatni, álmodozni: jöhet a taper. :-)
Az elmúlt 14 hét alatt 50 alkalommal futottam. Ha a két beteges hetet nem számolom, heti négyszer edzettem, majd' 60 kilis heti teljesítménnyel. Az átlagos futáshossz a tavalyelőtti 11-ről 14 fölé kúszott, a rápihenős két hétig 709 kili jött össze. Ha a 16 hetes felkészülés előtti alapozó 8 hetet is ideszámítom, akkor a teljes 24 hetes ciklus kb. 1.000 kilit szült, utoljára a kamaszkori 3:53-as maratonra edzettem ennyit. Az utolsó négy kemény hét 77 kilis átlagot hozott, 84 kilis csúccsal. Úgy, hogy a korábbi években összesen egy árva darab 70+-os hetem volt. Ez már-már egy futó edzésmennyisége, wtf? A mennyiség mellett a minőségügyileg is odatettem magam: minden ötödik futásom 20 kilinél hosszabb volt (kettő 30 feletti), illetve hetente egyszer futottam igen gyorsan is: résztávok, tesztek és ilyesmi. A maradék szép lazán, alacsony intenzitással forgott le, 140 alatti pulzussal, 5:30 és 6:20 közötti tempóban.
Formailag a tegnapi Vivicittá félmaraton zárta a taperolás előtti időszakot. Kicsit félve írom le: semmilyen megerőltetést nem okozott az 1:53:22-es végeredmény elérése. Alig két perccel futottam gyengébbet az őszi egyéni csúcsomnál, most viszont a táv zömében a pulzusom alatta volt 145-nek, 18 kilin keresztül a közelében sem voltam a 80%-nak, nemhogy a savküszöbnek. Mondjuk hűtésre egy vérszegény kalóriát sem égettem el, olyan hideg volt, hogy befagyott a seggünk... Viszont egész úton visszatérő problémát jelentett a lassú haladás. Mivel nem akartam szétfingatni magam a maraton előtt, gyakorlatilag erős kocogásnak éreztem az amúgy nem gagyi tempót. Pedig féltem előtte, nem is kicsit. Egész héten vacakolt a jobb bokám alatt valami fájás, tán szalag? Szerda reggel még járni is nehezen ment, hát nem igazán mertem terhelni a versenyen. Végül 19-nél nem bírtam tovább, eleresztettem magam. Mindig irigyeltem azokat, akik egy ekkora táv végén röhögve lehajráznak, ez most összejött nekem is. Az uccsó kettő olyan 4:30-as lehetett.
Off: A legvégére beszállt Emma is, kézen fogva futottunk a célba, a fotóshad nagy örömére. Aranyos volt nagyon, mondta a végén, hogy legközelebb végig jönne velem. Oké kicsim, már csak 2.500-at kell aludnod addig. :-D A délutáni családi futást is nagyon élvezték Leventével, mindkettő tök lelkes lett az egésztől. És meg sem kottyant nekik a 6:30 körüli tempó! Szegény Annyuk bezzeg alig győzte levegővel. Jó móka a kölkös futás, folyt. köv. tutira.
A lényeg a lényeg: a taperolás előtti utolsó futás (szénné) edzésből, fáradásos, jelzésértékú bokafájás után, mocskos nagy szélben, sima aerob extenzív pulzussal, bőségesen negatív splittel, Emmás tötymörgéssel is olyan idő lett, ami alapján a McMillan kalkulátor 3:59:09-et jelez. Úgy legyen!
