Minden szülő ismeri a fenti mondatot, aki indult már hosszú útra gyerekkel. A többieknek ajánlom figyelmébe Sherk és Fiona esetét Szamárral. Például drága kislányom egy ízben a Biatorbágy táblánál tette fel a kérdést, és nem örült a válasznak. Biatorbágy 5 kilométerre van az otthonunktól, és a bulgár tengerpartra indultunk… Messze csengő, türelmetlen ordítása ettől kezdve Belgrádig(!) folyamatos volt, noha Újvidék magasságában már meglegyintett engem a családirtás szele. Hogy jön ez a futáshoz? Egyszerű: a maratoni felkészülés is hosszú, sokszor unalmas dolog. A bennünk lakó kiskölök pedig időnként felteszi a kérdést. Ott vagyunk már? Mikor érünk már oda? Nos, ideje válaszolnom magamnak. Nem picim, még nem vagyunk ott. De már közel járunk, hamarosan odaérünk.
Az elmúlt hónapokban 30-40 kiliket toltam hetente. Mindig volt egy hosszú, legalább félmaratonnal felérő futás, a rövideket meg igyekeztem gyorsításra használni, sikerrel. Végül kialakult egy új, jelentősen gyorsabb kényelmi tempóm, az 5:30. Ez tavaly még 6:00 volt, szóval szépen fejlődök. Viszont újonnan szerzett sebességem kérdéseket vet fel. A kérdés, mint mindig, most is az: vajh mekkora elánnal vessem bele magam a maratonba? Fal Bácsival ugyebár nem szeretnék találkozni, ámde most már szeretnék négy órán belülre futni. A tisztánlátás érdekében az elmúlt három hét mindegyikén futottam egy-egy tesztet a Szigeten, 4, 5 majd 6 kört. Körátlagok:
4Sz = 5:16, 5:16, 5:22, 5:24 (5:19)
5Sz = 5:22, 5:24, 5:24, 5:25, 5:27 (5:24)
6Sz = 5:25, 5:24, 5:26, 5:24, 5:31, 5:42 (5:29)
A négyes és a hatos mocskos melegben történt, 28 fok felett. Ami szépen látszik is az utolsó köröknél. A „FEAL THE SUNSHINE, ENJOY THE HEAT” köröket nem számítva a pulzusom 160 (85%) alatt maradt, azaz a tejsav küszöbön innen. Tanulság: hőség nélkül (30 fok alatt…) szép, egyenletes tempót tudok, biztatóan hosszasan, kezelhető igénybevétel mellett. A négyórás maratonhoz 5:40-es átlag kell, ami azért nem pite, valljuk be férfiasan. Azonban a három teszt summázata szerint 5:30-as féltávot már biztosan abszolválok, még ha indo-európai, de azért politikailag korrekt gyerekek potyognak is az égből. Elvégre 30-32 kili is ment ebben a tempóban. Ha innen vissza is esek fél percet a maradék 10 kilire, akkor is marad tarcsiban négy perc Fal Bácsi oltárára. Mondjuk ennyire nem kellene bevállalósnak lennem a kezdeti tempót illetően, elvégre egypárszor rákapáltam már a kapkodásra. McMester kalkulátora alapján mindhárom futás kicsivel ugyan, de négy órán belüli időt sejtet (3:53-3:58). Necces. Alapvetően két kivitelezhetőnek tűnő séma látszik:
Tökösebb-lassulós
0-21 = 5:30
22-32 = 5:40
33-42 = 6:00
Féltávnál visszaváltok 5:40-re, akkor talán még a drámai lassulás megelőzhető. A vége 3:58, két perc tartalékkal. Viszont nem tiszta, hogy mennyire fingatom meg magam az elején, elég-e a tempócsökkentés a közepén, ergo tartható-e a vége. Fal Bácsi iz watchin’ ya…
Konzervatív-lassulós
0-35 = 5:35
36-42 = 6:10
A vége ennek is kb. 3:58. Kisebb a sanszom az összeomlásra, ugyanakkor egy-két hatperces feletti kili ezt is agyonvághatja. Valszeg ez lesz a helyes megfejtés, nem kéne a kelleténél többet kockáztatni.
Az most nem lehet kérdés, hogy mennyivel tudnék négy órán belül futni. Nem célom az egykori 3:53 megütése, egy 3:59:59-cel is madarat lehetne velem fogatni a célban. (Mármint lassú, dagadt és röpképtelen madarat, valami dodo féleséget.)
Ami viszont kérdés, az a hőmérsékleti tényező. Biztos, hogy 30 fok nem lesz október másodikán. Annyival is beljebb vagyunk, amennyivel hűvösebb lesz. Ha csak 5-6 másodperccel jobb vagyok 5-10 fokkal alacsonyabb hőmérséklet mellett, akkor van három perc tartalékom. És ez már elég lehet arra, hogy ne kelljen attól rettegnem, hogy mondjuk 4:01:57-et lássak a célban… Azt ugyanis kurvára utálnám. Mindenuccse van még két kemény hét edzésre, meg két rápihenős a végére. Nemsokára itt a Budapest Félmaraton, az utolsó predikciós edzés. Megpróbálok egyéni csúcsot futni, elérni az 1:50-et. Ha ez összejön, papirkutya legyek, ha nem megyek neki a négyórás szintnek.
