Papirkutya lettem. Az utóbbi hetek zömmel retek időjárása elől terembe menekültem. Háromból háromszor fáztam meg, mire rászántam magam a chicken-way elfogadására. Öt éve először gépen futok, íme egy kis összegzés:
Gépen futni nem jó, mert unalmas. Ráadásul a teremben szar zene szól, és kevés a levegő.
Gépen futni jó, mert a különböző sebességű futópajtikkal így mégis lehet egyszerre futni, váltani pár szót edzés közben. A pára miatt jó sokat izzadok, ami a súlyleadási fázisban igen üdvös dolog. Nem fagyok meg, és bónuszként be lehet ülni a szaunába és/vagy a bugyborékfürdőbe dagonyázni egyet edzés után. A masina profi, legalább T1000-es modell. Programozhatóak a résztávok, nem zavar bele a gyors etapba a HÉV-átjáró, zebra, kutyus vagy mammer a banyatankkal.
Szóval inkább jó, mint nem. Szép időben kint futok, csúf időben bent. Márciusig ez lesz a felállás.