Szánalmas, de nem nagyon kellett változtatnom a 2008-as fogadalmi szövegemen... Fogjuk rá, hogy ez inkább inspirál, mint letör. Alig javítottam valamit.
Híú, lusta, falánk, eltunyult disznó vagyok. Ha ez így marad, lassan úrrá lesz rajtam a stressz, a kiégettség és az önutálat. Ez az állapot visszahat a munkám során nyújtott teljesítményemre, veszélyezteti a családom békéjét. Bónuszként még az egészségemet is. Négy nagyszülőmből három infarktusban ment el, kettő cukorbeteg is volt. Az élő, felnött rokonságom zöme cukorbajos, és átesett már koszorúér-görcsön, vagy infarktuson. Apámat is beleértve.
Változtatnom kell az életmódomon, mégpedig sürgősen. Vissza kell nyernem a sportos, fitt formámat és az önbecsülésemet. Ennek módja a futás, egy sikeres maratonban kicsúcsosodva. Az idei évben viszonylag sokat futottam, teljesítettem egy maratont is. Gyengébb eredménnyel, mint vártam, ráadásul csúnyán szenvedve. Ennél sokkal több kell, mert sokkal többre vagyok képes. Rá tudok szánni az életemből heti három alkalmat, a finisben akár négyet is. Fiatalabb koromban többször is futottam maratont, az edzésmennyiség növelésével, az intenzitással és a tervezéssel nem törődtem. Futottam egy állandó tempót. Így is javultam évről évre kb. 30 percet, pusztán mennyiségi alapon. Az idén ugyan túlsúlyról indulok, de a mennyiség mellett minőségi javulás is lesz. Reálisnak látom a 4 óra 42 perces idei eredmény megjavítását. Ha betartom a versenytervet, már az idén meg lehetett volna a 4 óra 30 perc.
Mindezek alapján a célom a négyórás határ áttörése, egyenletes futótempóban, szétesős holtpont nélkül.
