HTML

Apa futkározik

Look down and see the road you're on as if you are on a marathon That's the spirit victory or die R.I.P. Lemmy

Friss topikok

  • pirosmate: Staminálódok, kérem szépen. Tegnap futottam 10 kilit, 1.00:38 lett. Pedig nem is néztem az órát, c... (2015.06.18. 10:33) Csigabiga fut
  • pirosmate: @lukacszoli: Még megy. :-D (2015.04.17. 14:07) Két év és négy hónap, letöltendő...
  • Szent Habakuk: Nagyon sajnálom, hogy ilyen árat fizettél azért, hogy írásoddal örömet okozz olvasóidnak! A felkés... (2012.11.18. 20:40) Never give up, never surrender!
  • Heavy: CSak az anonim alkeszek imáját v milyét tudom tanácsolni: "Uram, adj erőt, hogy megváltoztassam a ... (2012.09.13. 09:51) Vissza a startmezőre
  • pirosmate: @Gyűrött Papír: izé. szó, mi szó, kissé elment a kedvem a futástól is, meg a blogolástól is. Rövid... (2012.09.04. 09:26) Two more days to go

Kopaszodó, kövérkés, szemüveges családapa úgy érzi, hogy még tartogat számára valamit az élet.

2011.12.13. 11:40 pirosmate

Maraton a kukában

Nem hittem volna, hogy ezt a napot is megérem. Feladtam egy versenyt. Ismeretlen, szar érzés volt meghozni egy ilyen döntést. Viszont meglepően könnyen feldolgoztam a traumát, pedig az ilyen dolgokat évtizedekig szoktam magammal cipelni. Most pedig még  apálya szélén átalakult a düh és a megalázottság eltökéltséggé, hajtóerővé: kelj fel, menj tovább! Pedig nem jellemző rán a Zen.

Ami a futásomat illeti, valahogy éreztem, hogy nem lesz jó. Három napig hasmenésem volt előtte, rosszul aludtam, zajlott a finis a melókeresésben, stb. Vagyis nem voltam ott fejben. Kicsit túl is edzhettem magam, mert a verseny előtti utolsó hosszú futások rendre szarul estek. előző este éreztem, hogy valami baj lesz. Ráadásként jött a meleg és a pára a verseny napjára. Ezekkel az előzményekkel álltam oda a vonalra. Az első métertől szarul esett a futás, de akkor még azt hittem, majd bemelegszem. Az 5:30 nem esett nehezemre, ez bíztatott. Hatnál rámjött a csurizhatnék, de még bent voltunk a Belvárosban. A Március 15-e téren végre volt egy kis bozótos, kb. félméteres padkával. Laza ugrás fel, annak rendje és módja szerint. Meg is húzódott a fellépő lában, annak rendje és módja szerint. Tíznél már látszott, hogy nem múlik, egyre rosszabb. Ráadásul ösztönösen elkezdtem átterhelni, így a jobb lábam is olyan helyeken kezdett fájni, ahol még sosem. Ezzel még végigmehettem volna, a tempómon nem látszott. Tizennégynél azonban durván és hirtelen elszállt a pulzusom 160 fölé, majd féltáv előtt végem volt erőből és akaratból is. 22-nél feltárult előttem déli irányban a budai rakpart, nappal szemben, fájós lábbal és elfáradva, döntöttem: nem ér ennyit az egész. Ha az első maratonom, valszeg végigküzdöm magam. Hetedjére viszont nem vonzott a potenciális sérülés, sem a várható 4 óra 30 percen kívüli idő. Huszonhétig elkocogtam, Boriéknál kiléptem a sorból. Utána szédelegtem velük egy kicsit a parkban, ami pár kocka csoki után, Ilonkával játszva elmúlt. Szóval valami tényleg nem stimmelt aznap. Pedig frissítettem is bőven, meg megettem egy vagon szőlőcukrot is.

Kicsit furcsa, hogy pár héttel korábban 32 kilit futottam öt óra alvás után, enyhe másnapossággal, 29 fokban, tök egyedül a Szigeten, tömegben, kútról kortyolgatva. De a versenyen mutatott tempónál sokkal gyorsabban (5:27 vs. 5:45), másnapi izomláz nélkül. Túledzettség és a mentális kondi hiánya? Nyilván, de sebaj.

Úgy fogom fel, hogy volt egy elcseszett tempó edzésem, és megúsztam egy húzódásos sérülést. Futok tovább: maraton Bécsben, tavasszal.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://futkarozas.blog.hu/api/trackback/id/tr203459989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása