HTML

Apa futkározik

Look down and see the road you're on as if you are on a marathon That's the spirit victory or die R.I.P. Lemmy

Friss topikok

  • pirosmate: Staminálódok, kérem szépen. Tegnap futottam 10 kilit, 1.00:38 lett. Pedig nem is néztem az órát, c... (2015.06.18. 10:33) Csigabiga fut
  • pirosmate: @lukacszoli: Még megy. :-D (2015.04.17. 14:07) Két év és négy hónap, letöltendő...
  • Szent Habakuk: Nagyon sajnálom, hogy ilyen árat fizettél azért, hogy írásoddal örömet okozz olvasóidnak! A felkés... (2012.11.18. 20:40) Never give up, never surrender!
  • Heavy: CSak az anonim alkeszek imáját v milyét tudom tanácsolni: "Uram, adj erőt, hogy megváltoztassam a ... (2012.09.13. 09:51) Vissza a startmezőre
  • pirosmate: @Gyűrött Papír: izé. szó, mi szó, kissé elment a kedvem a futástól is, meg a blogolástól is. Rövid... (2012.09.04. 09:26) Two more days to go

Kopaszodó, kövérkés, szemüveges családapa úgy érzi, hogy még tartogat számára valamit az élet.

2010.04.23. 18:12 pirosmate

Megrohantam Bécset!

A kevésbé elszántak kedvéért: 4:31:53, okos futás, végén ráerősítés, szép eredmény.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A karthauzi szerzetesekkel vetekedő türelmű, vagy csak jóindulatúan elfogult olvasók kedvéért pedig íme a beszámoló. Achtung! Sehr lang.

Előzmények

Megrohantam, vagy megfutottam Bécset? Esetleg megkocogtam? Alább kiderül. Lelkes, hosszas és főleg alapos felkészülés után végül rendben eljutottam Bécsbe. A tűzhányós para ellenére minden rendben volt az utazással. Ödivel, vendéglátó ős-cimborámmal szombaton elintéztük a formalitásokat, plusz lecsekkoltuk a lakástól a rajtig vezető útvonalat. Híre ment, hogy több mint 32.000 futó lesz a rajtnál, ilyet se láttam még! A helyszínbejárás után Boriékkal söröztünk egyet, ahol mi is leöntöttünk egy sört, illetve minket is leöntöttek sörrel. A sörkeresztséget így utólag jó ómennek kell értékelnem, bár a metróban hazafelé enyhén hajléktalanszagot árasztottunk. Nem beszélve a lágyéktájéki kiterjedt sárga foltról a gatyánkon… Este még társasoztunk egyet, majd ágynak vettem az irányt. A futás előtti napra tehát némi vonatozás, majd kedves társaság, kényelmes ágy, és elég alvás jutott. Ennek, plusz a felkészülésnek hála ha nem is önhitten, de legalább egészséges önbizalommal vártam a reggelt.

 

Rajt

A tavalyi maraton óta piszkált a kérdés, mi lett volna, ha? Ha nincs rittyentés 24-nél? Ha nem futom el az elejét otromba gőgömben? Ha van annyi eszem, hogy a meleghez és a szélhez igazodok? Megannyi ha, nagybetűs HA motoszkált bennem fél éven keresztül. Terv- és ésszerű reggeli, majd a rajthelyszín megközelítése. Ödi szolidaritásból elkísért, majd jó érzékkel folyamatosan beszéltetett az ólomkatona festés fortélyairól, nehogy időm legyen parázni. Azért lett, persze. A rajtnál iszonyatos tömeg jött össze, lenyűgöző dolog volt, de fel is zaklatott. El akartam kerülni a korai dehidratációt, ezért elég sokat ittam este is, reggel is. És hát a mi befelé ment, az biza kifelé is igyekszik... Ezzel mások is így lehettek, mert még az amúgy impozáns számosságú tojtojbudi sem tudott elég lenni a sok inkontinens versenyzőnek. Ilyet is ritkán látnak Ausztriában, mármint amikor konkrét tömegek húgyoznak szanaszét téblábolva a belvárosban. Nem kevés metálkoncert flesh volt a dologban, ettől egyből jobban is éreztem magam. Nekem a sárga zászló alatt kellett gyülekezni a rajthoz, ami nem a kolerafertőzötteket jelentette (bár a csurizás alapján, ki tudja…), hanem a 4:00 óra körüli időre számítók blokkját. A rengeteg versenyző miatt zónásították a rajtot, mint a nagy(onnagy) versenyeken, komolyság volt. Tekintve, hogy a rajt és a cél messze van egymástól, az egész ruhatárat nagy piros teherautók alkották, két sorban húzódva egészen a horizontig. Átöltözés, pisi. Kamionkeresés, motyóleadás, pisi. Sárga zóna megtalálása, majd elhagyása (pisi). Az a halvány gyanú motoszkált benenm, hogy a tegnapi leöntetésem okán mégis felfázhattam. Némi para, majd búcsúzkodás Öditől, viszlát a célban! A rajtra várakozók között az a benyomásom alakult ki, hogy erős lesz a mezőny. (Erre még majd visszatérünk.) Nagyon eltökélt és nagyon jól felszerelt, nálam többnyire sokkal slankabb és izmosabb vádlival bíró egyedek tolongtak. Plusz mindenkit legalább egy fejjel magasabbnak éreztem. Megjegyzem, ezek a 4:00 és 4:30 közötti zóna népe voltak, kissé flusztrált, hogy akkor miként festhet mondjuk a 3:00-3:30 mezőnye… Ekkor jutottam el a Jézusom, mi a faszt keresek én itt?! állapotba. A feszültséget levezetendő elkezdtem keresni a tömegben az elmaradhatatlan bolondokat. Találtam egy srácot, aki camelback aksitáskával, a vállán kamerával, hátán live webcam felirattal, orcáján mikrofonnal totyorgott, magában beszélgetve az Internetet egymilliárdos nézőközönségével. Aztán volt egy hombre, spanyol hátzászlóval, pont mint Tokugawa gyalogsága. Nem sokkal hátrébb egy Csubakka-szerű szőrjelmez beszélgetett két középkori harcossal, akik valódi láncinget és sarut viseltek. Na mondom, akkor minden oké, van itt más félkegyelmű is. És akkor eldördült a rajtpisztoly!

0-10

Profik el. További öt perc szunyókálás után mi is megindultunk, tyúklépésben. Megtorpanás, majd kék zóna el. Megtorpanás, majd zöld zóna el. Megtorpanás, majd végre MI is el! Eleinte el se hittem. 11 perccel a rajtpisztoly után, ívásra igyekvő lazactársaimmal átúsztunk a rajtvonalon. Balra tőlünk Lemmingék. Stopper indít, pulzus rendben, 130. A rajt után rögtön hatalmas panorámafotó-háttérként jött a Reichsbrücke. Kétszer három sáv, faltól-falig tele, kilométereken át. Nem elfutni az elejét, nem elfutni az elejét, mantráztam szorgalmasan. Ami azt illeti, nem is tudtam volna. A hering-feeling nyomasztó volt, tötymörgés perceken át. És akkor megláttam az 1km-es táblát. Óra: 4:34, miiiivan? Nem lehetek ennyire balfasz. Leizzadás, pulzus 150. Aztán megnyugodtam, a híd két oldala más pályán fut, valahol a többedik (harmadik?) kilométernél eresztik egymásra a szélsőjobbosokat a szélsőbalosokkal. Saját 1 km, 6:20, Oké. Pulzus 130-ra vissza. Innentől sokáig baromi nagy tömegben futottam a Práter fái alatt. Rajzás, vazze. A parkban még csuriztam egy utolsót, kábé ezredmagammal… A tempómon nem sokat lassított, a megcélzott 6:10-re nem volt sok esély. Az ötödik kilit, egyben jelzőpontot némi késéssel értem el, de ez nem zavart, furcsa módon. Csak használt valamit az önszuggesszív technikák gyakorlása. És akkor elfutott mellettem egy fa. Mondom FA!. Greenpeace aktivista, többméteres plüss-fatörzsnek álcázva. Erős késztetést éreztem, hogy fűrészért kiáltsak, netán megpróbáljam visszaelőzni. Vagy csak szimplán lecsurizni.. Végül úrrá lettem a vadászösztönön. Az is segített lehiggadni, hogy Csubakka és a vitézek messze mögöttem kocogtak. Kiértünk a parkból, a Duna-csatorna -egyébként helyenként igen büdös- partjára és végre szembesültem a mások által megénekelt Hangulattal! A kocsmák előtt, a zebráknál, általában véve mindenhol tömegek bíztatták a futókat. Kölkök pacsiért nyúltak, mammerek kerepeltek, a kivezényelt köztisztasági brigád trombitált. És ez nem múlt el, egészen végig folyamatos volt, nagyon-nagyon jó érzés ám. Nem úgy, mint a sok bugris otthon, járó motorral, káromkodva. Ezek a rohadt labancok szeretik a városukat, a maratonjukat, még a futókat is. Akkor is, ha az illető kuruc. A hátamon virító futni.hu felirat nem csak a magyar futótársakból, de a labancokból is bíztatást váltott ki. Jó volt, na. Csak a tömeg nem akart ritkulni, az istennek sem. Otthon azért 3-4 kili után már lehet futni, itt még a tízesnél is kerülgetés, óvatoskodás ment. És még mindig nem zavart! Az első komolyabb frissítést a tízesnél ejtettem meg. Ami a frissítést illeti, ötönként tömérdek víz és Powerade, köztünk féltávonkét ismét  tömérdek víz. Kb. 20 frissítőállomás, hosszú(!) asztalokkal. Veterán maratonisták kedvéért: sehol sem kellett számottevően lökdösődni, mindenhol volt elég izoital, ittam is mindenhol, sokat. Összesen vagy 4 litert, nem is lett problémám a dehidratációval. Még nekünk, a mezőny végének is jutott elég mindenből, mindenhol. Öttől tízig felgyorsultam 6:20-ról, szépen közelítve a 6:10-es átlagot. Olyan egy perc lemaradást görgettem, elspájzolva későbbre, a jobb időkre.

11-20

Ugyanis ekkorra egyértelművé vált számomra, hogy itt ma szinte mindenki gyorsabb, mint én. Ez persze azért is volt, mert még csak a váltók első tagjai futottak, plusz egy hordányi félmaratonista. Mindenesetre nagyon nehezen ment a kitűzött lassú tempó tartása, másodpercenként meg-meg indultam, majd visszavettem. A mérésről azért ejtsünk pár szót. Fekete-sárga testvéreink világbajnok szolgáltatást fejlesztettek a versenyre: 5 kilinként chip-mérés, eredmény, tempó és helyezés ingyenes továbbítása SMS-ben egy megadott mobilra. Nagy királyság, így Bori, Geri, Feri és Krisz pontosan tudták, hogy hol mikor vagyok várható. Boriékkal vagy négyszer pacsiztunk is, ennek is köszönhetően. Szóval: a kanális partjáról rá a Ringre, majd föl Schönbrunnak. Ettől a résztől nem tartottam, pedig! Pedig kb. 50 méter emelkedés 9 kilin. Ritkán látod, alattomos, de kimerítő. Szerencsére észnél voltam, bár itt volt először igazán erős a mindenkilehagybaszki érzés. Tizenötnél már metronómot lehetett volna igazítani hozzám, annyira a 6:10-en mentem, 145 körüli pulzussal. Innentől szeles lett egy kicsit, ami nem sokat segített. Szó, ami szó, jólesett megfordulni fent. A boldog emlékezetű, Gorenje-hűtőben és Adidas sportsuhéban gazdag Mariahilfer "magyar, ne vidd el a vécépapírt" strassén elindultunk lefelé. Kihasználtam a lejtőt egy kis nyújtásra, meg az egyperces hátralék lefaragására. Jóleső kárörömmel láttam a Greepeace-fatörzset, amint hatan cipelik lógó orral. Lestem, hátha kilóg belőle a faszi lába, de a gyökér valahol lemaradt, csak a tuskót cipelték. Ringre vissza, Burg elé be. Nagy csindadratta volt, komoly forgalomirányítás a félmaratonisták és a többiek szétterelése céljából. Szerencsére eleget játszottam a gyerek Thomas-os favonatával, úgyhogy vettem a jelzést, így simán váltottam a Rathausplatz irányába, balra el. Érdekes volt megszabadulni a tömegtől, ami végül kb. a 13. kiliig komoly akadályt képezett. Csak egy kicsit megütött a hosszútávfutó magányossága, hirtelen olyan kevesen lettünk azon a széles úton.

21-30

Féltávnál 2:11:01, das ist aber Perfekt. Valahol 22-nél volt egy automata sebességmérő, ami szmájlikkal honorálta, hogy nem léptem át a megngedett maximáls 40 km/h sebességet. Ezen jót röhögtünk a körülöttem csoportosuló squadra olasszal. Visszaértünk a kanális partjára, ahol egy csapásra családias lett a légkör: relatíve sok futó, abszolúte sok néző. Sok-sok bíztatás, ami ránézésre rá is fért a mezőnyre. Innentől kezdtek feltünedezni a görcsöt nyújtó, sétáló figurák, bokorba kékszínű Powerade-et sugárban rókázó lányok. Ilyenből többet is láttam, elég ijesztő volt. Kezdtem ráérezni, hogy elég lesz bennem a kraft a végégig, és ez jó érzés volt. Ugyanakkor a pulzusom elkezdett alattomosan emelkedni, frissítés, ide, kulacsőbe töltött gél oda. Már épp kezdtem magam elanyátlanodva érezni, amikor deus ex masina egy emeleti ablakban feltűnt négy talajrészeg metálista, akik az erkélyre kitolt hangfalakból Iron Maiden-nel szórakoztatták a nagyérdeműt. Mondjuk ez némiképp ellenpontozta a korábban az arcunkba tolt sramlit, valcert és Falco-t, de nekem nagyon bejött. Vagy 20 métert ördögvilláztam a legények által jó érzékkel berakott Run to the Hills-re, minek refrénje köztudottan a témába vágó run for your life mondattal egészül ki. Ováció az erkélyről, futkorászás tovább. A szakaszról el kell mondani, hogy számos hídfőt érint, vagyis buckára föl, buckára le. Ettől eleinte ingerült voltam, aztán Zen-módon ráéreztem lényegre. A fölfutás/lefutás kellemes változatosság az izmoknak, úgy is kezeltem. Fölfelé térdemelés, lefelé nyújtás. Olyan 25 körül szomorkásan konstatáltam, hogy a pulzusom 155, és emelkedik, akármennyit frissítek, és akármilyen légzőgyakorlatot végzek. Geri hallatlan drámai érzékkel ezt a pontot választotta a hirtelen felbukkanásra, és az obligált minden oké kérdés feltevésére. Mondom igen. Vagyis nem. ??? Pulzusmérő megmutat, arcon megértés. Elméletben, sokkal jobb kondival a 155 csak a versenyzónám alja lenne, jelenleg azonban a laktát-tolerancia zónám felső határa. Valahol 160 körül menthetetlenül elkezdek savasodni. Jó dolog a mérés, mert a tempót még simán bírtam volna tovább, észre sem véve, hgoy megágyazok a Falnak. Meglepően könnyen álltam át fejben a B-tervre: futás, futás, óra leszarva. Innentől a stoppert át is kapcsoltam, hogy csak a pulzust mutassa. Szépen, 150 körül futottam tovább. Azért hazudnék, ha nem mondanám el: 27-nél nem volt őszinte a mosolyom, vicsorogva vártam, jön-e Fal-bácsi, hogy rámdőljön. Ezen a szakaszon ego-tripről amúgy sem lehetett szó, mert szembe jött a mezőny gyorsabb hányada. Sokan, sokáig. Ettől kissé kriplinek éreztem magam.

31-40

Harminc körül visszaértünk a parkba, ahol komoly katatónia következett, amolyan echtes Untergang. Bazi hosszú egyenes, szembe özönlik a sok Meister, és én csak lassulok, lassulok, hogy tartsam a pulzust. Meg azért is, mert nem bírom… Sokan sétálnak, én még nem. Ez erőt adott. Szakaszolni kezdtem: fussunk a következő kilit jelző tábláig, most csak ez van. Aztán megint. Később csökkentek a szakaszok, a következő sarokig, a következő futóig, a következő fáig, a következő lépésig. Szörnyen szarul esett, de valahol mélyen kezdtem elhinni, hogy menni fog, végig. Közben igen jó, és kellően hatékony zene szólt, százméterenként, hangszórókból. Nagyzenekar, nagyívű filmzene, valami hőseposzból. A sramlitól asszem rituális öngyilkosságba menekültem volna. Ámokfutásról akkor éppen szó nem eshetett… Amikor a fordulónál bűzölgő lacipecsenyés kiszóródási felhőjén és élve jutottam át, a film újra peregni kezdett. Lépéshossz, következő futó, következő fa, következő sarok, következő tábla. És akkor elszaladt mellettem Pumukli! Azaz Pumuckl, merthogy osztrák volt. Emberünk jelmezben, bazi nagy piros parókával nyomta, stílszerűen meztélláb. Hujjogott, hátbaveregette a futókat, egyszóval remek koboldként viselkedett. Ismét megerősítést nyert, hogy bölcsebb és erősebb lettem két év alatt, mert dühroham helyett harsány röhögéssel felérő kis mosolyt váltott ki belőlem. Később egy kocsmánál utolértem, egy kori világossal küzdött éppen. A továbbiakban ezt váltogatta: elvágtatás, sörözés, csurizás, elvágtatás. Végül asszem mögöttem ért be. Riszpekt neki. Elvégre melegben négy sört lenyomni éhgyomorra kemény lehetett… A park után a kanális jól ismert partja jött, egyre többször tűnt fel, hogy zene szól. Egy idősebb digó figura komoly keringést mutatott be a Kék Dunára, amolyan free-styler dervisként. Annyira belejött, hogy átragadt a környezetére is. Amikor azon kaptam magam, hogy én is sasszézom a zenére, már-már a szellemi integritásomat kezdtem félteni. Aztán már nem. 37 környékén a futni.hu jóvoltából beszélgetésbe keveredtem egy elsőbálozó honfitársammal. Mondjuk nekem annyira nem esett jól, mint neki. Viszont komoly támaszt jelentett a puszta tény, hogy 37-nél még beszélgetni tudok futás közben. Innentől éreztem, hogy 100% eséllyel meglesz, futva megyek a célig. Víz fölött át, Ringre be. Lelkesedésemben majdnem gyorsulni kezdtem, de ismét sikerült visszafogni a lovakat. Elhatároztam, hogy azért a négyessel kezdődő táblától megtolom, ami belefér.

40-Cél

Végre felbukkant a 40-es tábla, a tömeg sűrűsödni kezdett az út szélén. Az utolsó két kili gyakorlatilag egy olimpiai döntő hangulatát hozta, tömérdek ember kétoldalt, a futók egyre szűkebb helyre nyomódtak össze a nézőktől. A kanyar ívét követve a vakapád Kimi Raikönnent szégyenítő kivágás után visszakapcsoltam, és előzni kezdtem. Kíváncsian vártam, hogy kifogyok-e a szuszból. Recsegve és ropogva, de a legkritikusabb szemlélő (önmagam) számára is egyértelmű, tempós futómozgással haladtam a Ziel felé. A Burg kapuján áthaladva az utolsó 195 métert jelentő kék rekortánon még sprintelni is maradt energiám. Átértem a célvonalon, karóra, 4:31:53. Jólesően leköptem a Sötét Oldal fellegvárának a falát, majd érem a nyakba, csomag a kézbe, Burgból ki. Na ezen a ponton mindenem megfájdult, még lépni is nehezemre esett. Zombiként eltámolyogtam a gyúrásra várókig. Nem is volt hosszú a sor, csak képtelen lettem volna a szoborrá merevedés kockázata nélkül sorban állni. Általában véve bárhol állni. Kurva nagy tömeg volt, a nézők lökdösődő, tolakodó tömkelege abszolúte leszarta a tikkadt és nyomorult maratonistákat. Szerencsére az ellenséges tömegben történő egyenletes előrehaladásban évtizedes tapasztalattal bírok. Oké, hogy a Saucony Grid nem egy surranó, de ez most nem zavart. Átvágtam a chipleadásig, majd rémülten vettem észre, hogy a gardróbkamion-konvoj elérhetetlennek tűnő 500 méteres távolságban van. Komoly ijedelem volt, de felesleges: megoldottam, végül még jól is esett. A "ruhatárban" összejöttünk Ödiékkel és Geriékkel, beszélgetés, pacsizás. Közben helyben jártam, kicsit nyújtottam is. Evés, ivás. Boriék udvariasan emlékeztettek arra, hogy oké, ha én eszem, de így kettőkor ők is ennének valamit. Gyalog(!) átvonultunk a tegnap esti leöntősbe, ahol gátlástalan mennyiségű kaját és sört vettem magamhoz. A töltekezés után ismét némi séta, majd pályaudvar, vonat, hazaszundikálás. Ende gut, alles gut.

És most lássuk a konklúziót.

Okosan, szépen végigfutottam a távot. Az azért látszik, hogy a 4:20-as célidő teljesítésére nem sok esélyem volt. A táv két fele közötti különbség a szégyenletesről elfogadhatóra javult: 2:11 kontra 2:21. Pulzussal 25-ig bírtam, ami szintén jó eredmény, még ha többre is számítottam ilyen téren. Összességében véve a 4231. helyen értem célba, 5049-ből. Ez azt jelenti, hogy a mezőny tényleg erős volt. A jelentős javulás ellenére is a futók 84%-a megelőzött, míg ez ősszel csak 71% volt. A versenyt feladók aránya alig 3% volt, Budapesten 10% felett.

Ez az ábra szépen mutatja, miként változott a tempóm az ötös blokkonként. Érdekességként feltettem az ábrára a helyezésem alakulását is. Megdöbbentő, de a folyamatos lemaradás érzésem dacára folyamatosan előztem. :-) A nagy lejtő arra utal, hogy rengetegen elszámolták magukat a táv elején.

 

 Hogyan tovább?

Lőrinc barátom 4:54-et futott ősszel, most vasárnap 4:13-at. Én is javultam már 4:42-ről 4:12-re, tehát ebből a 4:31-es időből sokat is lehet fejlődni. A jövőre nézve két természetes lépcsőt látok, mind a felkészülés, mind a verseny alapján. Az egyik a hatperces átlag, a másik a négyórás határ. Megugorható a kettő egyben is, de vitán felül sok munka kell hozzá. Így előre inkább az óvatos megközelítésnél maradnék. Most az A terv a 4:20 volt, a B pedig a szép futás végig, "strong to the finish" módon. Az, hogy mennyire voltam fickós a végén, Ödi jóvoltából videón is megtekinthető, illetve az alábbi, a 42-es táblánál készült fotón is látszik.

Ősszel az A terv lehet a négyórás határ, a B pedig a hatperces tempó. Az biztos, hogy van pár dolog, amit még fejlesztenem kell.


1. fogyás: továbbra is kulcskérdés. Még legalább 8, de inkább 10 kilót leadhatok kényelmesen. Ez egyébként hiúsági kérdés is, nem beszélve a párom óhajáról. ;-) Az itt megtekinthető további fotók tanulsága szerint még mindig komoly a felesleg, szeretteim elismerő nyilatkozatai dacára:

 

http://www.vienna-marathon.com/?marathon=true&nummer=4203&runner=true&wantResult=2010

2. erősítés: májustól ismét megyek kajakozni, az elég jó a vázizomzat fejlesztésére. Girhes kajakossal még nem találkoztam…

3. heti km növelése: a mostani heti ötvenes összes futást fel kell tolni hatvan fölé. Hosszú volt a 15 hetes felkészülés, ennél többet nem hiszem, hogy motiváltan végig tudnák csinálni. A heti négyszeri futást talán fel tudom nyomni ötre, elvégre nyáron lehet hajnalban is futni. Tán még jobb is, mint a melegben délután. A hosszú edzéseket nem hiszem, hogy növelni tudom. Heti egy félmaraton, max. 25 kili éppen elég. A hétközi edzések hosszát kell emelnem az átlag 10,7-ről valahová 12 köré.

Ha a beszámolónak nem is, de a futkározásnak biztosan folytatása következik.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://futkarozas.blog.hu/api/trackback/id/tr51946105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2010.07.31. 08:21:22

Szia, nagyon tetszett az írásod! Érdekesek (és hasznosak) a pulzusmérős tapasztalataid. A laktátküszöbödet mérted, vagy számolgattad? Megkérdezhetem, hogy mennyi a minimális és maximális pulzusod?

Gratulálok a maratonodhoz és sok sikert a következőhöz! :-)

pirosmate 2010.08.02. 09:01:44

@Sekiwake: Hali & köszi!

Igazából laborban kellene méretni a laktát-küszöböt, vérvétellel. Viszont erre nehezen szánom el magam: maszk az arcon, ekg a testen, futópad, és még böködjenek is közben... Olyan lehet, mint amikor Eric Cartman-t elrabolják az ufók.

Helyette lehet számolgatni a maximálisból, vagy ott a Conconi-teszt:

www.brianmac.co.uk/coni.htm

Nekem elég közel lett a fapados matek a mérési eredményhez.

A nyugalmi pulzusom volt már 47 is, de többnyire 50-55 között szokott lenni, a maximálist 192-nek mértem, többször is.

Hajrá!

M.

Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2010.08.17. 21:39:51

Köszönöm a választ, és a linket! Valami ilyesmit kerestem , mert laborban mérni én sem akarnék. (Cartman azért rosszabbul járt, ha az análisan beültetett antennára gondolok :-))

Nagyon hasonlóak az pulzusértékeink. Én még csak ismerkedek a pulzusmérős futással. Azt vettem észre, hogy a meleg és a párás levegő mindennél gyorsabban emeli a pulzust. Most tehát nagyon gyatra sebességgel edzek, és 2 héten belül eldöntöm, megpróbálom-e a Budapest maratont, vagy inkább tavaszra marad a beavatás.....

pirosmate 2010.08.18. 16:07:26

@Sekiwake: a hőmérékletnek és párának a teljesítményre gyakorolt hatását sokan alábecsülik. A Runner's World becslése szerint Celsius-fokonként 1-5 másodpercet lassulsz (perc/ezer). Nálam ez kb. 2 másodpercnek bizonyult eddig. Ha optimális külső hőmérsékletnek a 15 fokot veszed, 25 fokban kb. fél perccel kell lassabban mennem, hogy a terhelés azonos maradjon, mondjuk 5:30-as tempó helyett hatpercesben. A párát nehezebb mérni, de szerintem nem lineáris a hatása. Aránytalanul nehezedik a feladat a páratartalommal. A tavalyi maratonon nem vettem figyelembe, hogy jó meleg van, be is haltam 24-nél.

Első maratonon ne foglalkozz a sebességeddel, mint céllal. Gyatra? Sebaj. Elsőre a helyesen megválasztott sebesség csak az eszköz elgyen a sikeres teljesítéshez.

Én a melegtől jobban félek, ezért is hagyon ki szeptember 26-át. Inkább kimegyek Münchenbe október tizedikén. Ott már talán nem lesz 20 fok felett a levegő.

Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2010.08.22. 00:24:33

Csak nehogy kifussak a szintidőből itt a nagy pulzuskontrollban. Ma futottam egy hosszút, végig alacsony pulzussal, nagyon rossz idővel. Nem tudom, merjek-e nevezni, eléggé bizonytalan vagyok benne...

Akkor a München Maraton lesz a következő posztod? Várom!

pirosmate 2010.08.30. 10:21:35

@Sekiwake: eleinte szánalmasan lassú tempó kell az egyenletes pulzushoz, de ez ne riasszon el. Nekem 6:40 volt az eleje a 130-135 közötti aerob alsó zónához. Három hónap alatt gyorsultam majdnem egy percet!

Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2010.09.09. 23:17:16

Ha van még kedved, megírhatnád, mennyit és miket ettél a versenyen.
A hétvégén kipróbáltam egy energiagélt a hosszú futáson. Na, onnantól volt hányingerem...

pirosmate 2010.09.22. 17:40:36

@Sekiwake: Tavaly ősszel 24-nél pit-stop lett a zseléből nálam is. Brutális hasmenés, vége is lett a versenyemnek. alig vonszoltam be magamat a célba. Akkor két PowerBar Gel-t ettem meg, és verseny előtt benyomtam egy PowerBar szeletet is. Utóbbit soha nem ettem korábban...

Tavasszal 2 Dechatlonos gélt használtam, de nem tubusból nyammogva. Vittel kulacs-övet, és feloldottam vízben. A hosszú futásokon is ez csináltam előtte, hogy szokjam. Ráadásul megnéztem, hogy ki adja majd az izoitalt, és azt az italt ittam edzésekhez a felkészülés alatt. Így semmi problémám nem volt.
süti beállítások módosítása