A mai téma számos korábbi posztot érint, így inkább írok egy újat.
Szóval megvolt a nagy harmincas teszt, komoly tanulságok özönével. Gergővel, Gerisógorral és egy Gábor nevű alkalmi futótárssal vágtunk neki a távnak, Feri bringás támogatásával. Kicsit elszöszöltünk a rajtnál, és örvendeztünk a szép időnek. Nem voltam éppen top formámban, két okból. Egyfelől két 50 kili feletti, kizárólag tempó- és hegyifutással eltöltött hét után voltam. Másrészt előző este szalonnasütős/pálinkázós buli volt, és szarul aludtam (hibakód: 001 és 002). Viszont töretlen optimizmussal, igazi kihaénnem hangulatban vártam, hogy induljunk, óvatos megfontoltság nyista (hibakód: 003). A kezdeti húszperces baszakodás a kisvártatva beköszöntő melegben bakinak bizonyult (hibakód: 004). Nem az elsőnek, de nem is az utolsónak. Noha látszott, hogy napsütés lesz, nem vettem sapkát, mondván hűvös a reggel (hibakód: 005). Az árnyéktalan sok-sok kili során aztán rongyosra anyáztam magam ezért. Noha volt velem tarcsi üdcsi, megelégedtem a kulacső nyújtotta fél lityivel, illetve a Feri zsákjába kerülő fél lityivel. Ez a hiba már súlyosabbnak bizonyult (hibakód: 006), nagyon komoly részben hozzájárult a kétes értékű végerdeményhez. Elindultunk, kettessével, bringás kísérővel, kulacső-hegyekkel, profi motyóban. Nagyon állatul néztünk ki! Annak is bizonyultunk... Én például be nem járatott, nullkilométeres cipőben futottam (hibakód: 007), ami elszorította a bal lábamat, a másik balt meg feltörte.
A nap eldöntendő kérdése az volt, hogy tudjuk-e tartani az elképzelt maratoni tempót 30,4 kilin. A cél 5:40-es ezres tempó volt, ami megfelel a négyórás maratonnak. Elméletben egy félmaraton erejéig biztosak voltunk a dolgunkban. Az elején nem sikerült belőni a km-táblákat, így érzésre futottunk. El is csesztük, kb. 2,5 kilit nyomtunk 5:10 körül, vagyis sokkal gyorsabban a kelleténél (hibakód: 008). Ezután visszaálltunk 5:40-re, és csak annyira (hibakód: 009). Lassabbra kellett volna, hogy a 10 kilis résztávnál legyünk 5:40-es átlaggal. Kisorosziba tehát gyorsan érkeztünk, Gábor itt kiszállt térdbántalmak miatt. Gerisógor meg elbliccelte a rendes frissítést, pedig Feri egy kőszent lábához szépen kipakolt mindent. Érzésem szerint kicsit megint gyorsabban indultunk el viszafelé a kelleténél, majd Gerisógor kiesett a ritmusból a loholós frissítésnél. Nagyon lemaradt, nem is akaródzott Neki felzárkózni. Később kiderült, hogy húsznál kiszállt ő is. Gergővel nyomtuk tovább, a két leglassabb a négyből... Próbáltuk tartani az 5:50 körüli tempót, Egyrészt hogy Gerisógor utolérhessen minket, másrészt meg a kibontakozó hőségben ez tűnt tarthatónak. Jó sokáig nem is volt nagy gond, a félmaratonnak megfelelő távolságnál még két óra körüli idővel voltunk. Akkor még nem sejtettük, hogy később békaemberekkel fogunk találkozni...
Későn vettem vissza, és nem eléggé (fatal error, hibakód: 010 és 011). Kb. 24-nél derült ki számomra, hogy durván túlfutottuk magunkat az első tízen. Ha húsznál tudatosan visszaállok 6:10-re, talán végigmegyek. Nem ez történt, 28-nál feladtam. Ijesztő élmény volt, komolyan beszartam. Először beszúrt az oldalam, majd egyszerűen nem kaptam elég levegőt. Lassulni kezdtem, immár akaratlanul. Sőt, akaratom ellenére... Feritől lelejmoltam a korábban kiszállt kollégák összes innivalóját, de már későn. Egyértelműen a kiszáradás jeleit kezdtem mutatni (hibakód: 012). Gergő 26-nál elkezdett távolodni, én meg ostoba kezdő módjára megpróbáltam felzárkozni (hibakód: 013). Aztán elszédültem, és sétálni kezdtem. Totális eléhezés, elszomjazás, túlhajtás. 28-nál meg is álltam, be is görcsöltem (hibakód: 014), ráadásul Ferit -akinek értékes támogatása esetleg átsegíthetett volna az utolsó szakaszon- nagyvonalúan előreküldtem, hogy kísérje Gergőt (hibakód: 015). Végül az utolsó 800 métert stoppal tettem meg. Gergő időközben szépen bekocogott. Az ideje 3 óra kb. hat perc, ami elég jó harmincas idő, pláne abban a rohadt melegben, ami volt. Innen is gratula néki. A célban aztán hirtelen megittam vagy másfél liter folyadékot, közte egy fél litter szódát. De legalább nem ettem, ergó tök rosszul is lettem (hibakód: 016). Hazafelé meg kellett állnunk egy áruháznál, mert félő volt, hogy belerokkantok a kocsiba.
Úgy fest, túl nagy volt az arcom, kaptam is rá rendesen. Azóta nyalogatom a sebeimet... Tanulság? Van bőven!
1.) Az 5:40-es tempót el lehet felejteni. Kipihenten, a régi cipőben, sapkában, többszöri frissítéssel, a gyors kezdés nékül TALÁN ment volna 30,4 kili erejéig, de egy centivel sem tovább. Hibák nélkül (!) a háromórás 30 kilit gondolom tarthatónak, ami kb. 6:00 perces tempó. De 42,195 kili viszonylatban ezt is cinkesnek érzem. Erre a kérdésre azért még alszunk párat. A "chiken way", és egyben C terv a 4:30-as bolyhoz csatlakozás.
2.) Az utolsó két hét rápihenést ki fogom terjeszteni az edzésterven túli világra is. Aludni kell minden nap legalább nyolc órát, és nem stresszelni annyit. Lehetőség szerint Anyával elugrunk egy kényeztető hétvégére is. Kipihenten, lelkesen kell odaállni a rajthoz.
3.) A hátralévő három hétben fokozottan oda kell figyelni a kajálásra. Visszatérek a szabi alatti "digó" étrendhez: reggelire trutyi, ebédre valami szolid (lehetőleg hús+zöldésg), vacsorára valami szolid (lehetőleg tészta). Bevedelem a napi egy liter salaktalanító teát is, valamint föltöltekezek magnéziummal. Ha minden jól megy, akkor még le is ugrik pár kiló, mondjuk 87-ig. A verseny előtti hétre totális alkoholtilalmat is bevezetek.
4.) Több tiszteletet a távnak... Kőkeményen ragaszkodni fogok a versenytaktikához. Különös figyelemmel az első 10 kilire: nem engedhetem meg, hogy BÁRMILYEN okból gyorsabb legyek a kelleténél. Féltávnál pedig az addigiak ismeretében döntök az A és B tervek között, majd harmincnál megint. Az nem baj, ha a célban úgy érzem, maradt még bennem egy kicsi. Sokkal rosszabb volna, ha 34-nél megint kiderülne, hogy már nincs bennem több...
Uff!
